Sziasztok!
Már sokatoknak jó rég óta ígértem, hogy küldök egy fényképes beszámolót. Ennek elhalogatására mindig találtam valami kifogást, de mostanra már annyi minden "összegyűlt", hogy ha most nem írom meg, akkor később már lehetetlen. Ezt először e-mailben akartam megtenni, de a beillesztett képek miatt a 25 MB-ot elég hamar túlléptem, illetve a gmail-ben szövegközbe csak portré módba illeszti be a képet, így elég sok kép bénán oldalára fordítva jelent meg. Szóval jobb híján maradt ez a blogos forma.
Háttér-információnak annyi, hogy még tavasszal megpályáztam a DBU (Deutsches Bundesstiftung Umwelt) német környezetvédelmi intézmény ösztöndíját. Ide bárki jelenkezhet valamilyen környezetvédelemmel kapcsolatos kutatási tervvel, aki nem több, mint 5 éven belül szerezte meg a diplomáját. Ez az ösztöndíj program a "keleti blokk" összes országában meghirdetésre kerül, csak más-más időpontban. Magyarországon és Romániában párhuzamosan van meghirdetve az ösztöndíj, és az ösztöndíjasok maximum száma nincs megszabva, hanem egyszerűen a DBU kiválasztja az ígéretesnek tűnő projekteket. Így esett, hogy tőlünk 10 ember, a románoktól 5 ember (köztük is volt magyar) kapta meg az ösztöndíjat. (Magyarországon kb. 40-en jelentkeztek összesen, tehát elég jó volt az arány.) Akinek sikerült a jelentkezés, annak kellett magának kutatóintézményt választania, de ebben a DBU segített. Így végülis nagyjából mindenki más-más helyre került Németországon belül.
Az ösztöndíj úgy indult, hogy az összes magyar-román ösztöndíjast beíratták Osnabrückbe egy nemzetközi 3,5 hetes intenzív nyelvkurzusra. Azért Osnabrückbe, mert a DBU-nak ott van a központja, és gondolom nekik így egyszerűbb volt megszervezni, meg egyszer-kétszer be kellett mennünk az irodájukba adminisztratív ügyeket intézni.
A többiek már ismerték egymást valamennyire, mert egyszerre felvételiztek, és tavasszal volt már valamiféle összejövetel. Én ugye ekkor Dániában voltam, ezért én csak ott ismertem meg a többieket, de hamar kiderült, hogy azért jól elleszünk:
Ez a kép 5 perccel a szállásra való becsekkolás után készült :) Egy helyre szállásoltak el minket egy Haus Ohrbeck nevű szálláson, ami ilyen félig rendház szerűség volt, félig meg rendes hostel. Legalábbis a ház mellett rögtön volt egy templom, és láttunk jó néhány szerzetest, de rajtuk kívül a szállás nagyjából mindig teli volt valami csoporttal, főleg énekkarokkal. Az esték nagyjából 95%-ban csináltuk valami közös programot, kártyázás, piálás, film nézés formában. Volt közösségi terünk, és projektort is kaptunk. De ez a szállás inkább rövidebb időtartamú szállásra van tervezve, mert pl. konyhánk nem volt. A reggeli biztosítva volt svédasztalos formában, de a vacsorát nekünk kellett megoldani. Végül is kaptunk egy hűtőt a folyosóra, de semmilyen evőeszközünk nem volt, így szépen lassan tünedeztek el a dolgok az étkezőből :)
A szállás Osnabrück mellett volt egy kis faluban, amivel nem is volt baj, szép volt a környezet, volt szép parkunk:
Itt pl. ultimate frizbit jásztunk rajta. Az egyetlen baj a közlekedéssel volt. A hochsule-ba eljutni busszal majdnem egy óra volt, úgyhogy én gyorsan vettem is egy olcsó tragacs biciklit, amivel így az utazási idő megfeleződött, és a végén még el is tudtam adni :D. Osnabrückről annyit érdemes tudni, hogy aki nem ott lakik német az se tud róla semmit... Német viszonylatban egy kisváros (értsd 150 ezer fős), kb. egyetlen nevezetessége, hogy a vestfáliai békét itt (többek között) írták alá,abban a szobában, ahol a nyelvkurzus diákjait is fogadta a polgármester:
(jó, igazából nem tudom, hogy ebben-e, de az épület biztos stimmel).
Az óvárosi rész egész kis tüneményes:
Volt város-körbevezetés, kérdeztük az idegenvezetőt, hogy mi akar lenni ez a sok szekrény ebben a kapuban, ennyit válaszolt: "It supposed to be modern art". Ja és Osnabrück a boszorkányégetés Mekkája is volt a középkorban.
A nyelvkurzusra a világ minden részéről jöttek, ha jól emlékszem kb 30-40 különböző országból voltunk, 8 csoportba voltunk beosztva, én a 6-ba kerültem, amin eléggé csodálkoztam, de nagyjából megfelelő szint volt. Ja és egy török, illetve egy orosz származású tanárom volt, a 8 tanárból 2 volt ténylegesen német.
Ez volt az én csoportom:
Ez pedig a DBU-s magyar-román csoport nagy része:
A nyelvórák csak 4-5 órát tettek ki a napból, ezért volt rengeteg program délutánra-hétvégékre: városnézések, üzemlátogatások, kocsmatúrák, sport programok, kulináris esték (ahova mi hagymás-zsíros kenyeret vittünk konyhafelszerelés híján.). Ez pl. egy nagyon finom argentin kaja volt:
Voltunk Münsterben is (Osnabrücktől kb. 60 km). A harmincéves háború alatt ez a város volt a katolikus központ (Osnabrück volt a protestáns). Az itteni túravezetőnk elmondása szerint a béketárgyalások nagyjából 5 évig tartottak. Ennek oka, hogy az érintettek nem találkoztak egymással, hanem napi egy lófutár küldözgette az információt. Az alábbi képen a dóm tornyánál látszik három ketrec. Ez annak a három embernek állít emléket, akik a háború idején protestánsként betették a lábukat a városban, és ilyesféle ketrecbe húzták fel a hullájukat ugyanoda, ahol ma ezek a ketrecek vannak.
Merkel mindenhol ott van :)
Ennek ellenére sikerült lencsevégre kapnunk egy gyerekmunkást :)
Ez a münsteri vasútállomás bicikliparkolója.
Amit még érdemes megemlíteni, hogy voltunk még egy élményfürdőben Osnabrückben, ahol olyan csúszda volt, ahol belépsz egy kapszulába, és kinyílik alattad a talaj, úgyhogy szabadesésben indulsz, és 3-4 métert zuhanás után találkozol csak a csúszda falával:
Az egyik hétvégén meglátogattam Rékát Berlinben, illetve a nyelvkurzus is egy berlini hétvégével ért véget:
A Spree, háttérben az Oberbaum-híd, ami a kettéosztott Berlin idején a határ része volt
Hertha BSC - VfB Stuttgart 2:1, Dárdai Pál is ott van valahol a kispadnál :) (nézőszám 46 ezer)
Voltunk Potsdamban is, nagyon jól éreztük magunkat.
Háttérben II, Frigyes nyári rezidenciája, a Sanssouci-kastély. Postsdam az uralkodóknak csak a lakhelye volt, minden hivatalos ügyet Berlinben intéztek el. Erre utal ennek a kastélynak az elnevezése is, amely a "sans souci", francia kifejezésből ered, jelentése aggodalmak nélkül. Ebben az épületben vendégeskedett II. Frigyes vendégeként évekig Voltaire. Még egy kis történelmi háttérsztori:
Ez II. Frigyes sírja, és a krumplik nem odagurultak véletlenül, hanem annak állít emléket, hogy ő terjesztette el Európában a burgonyát. A legenda szerint először a népesség egyáltalán nem akart valami gyökérgumót enni, ezért II. Frigyes a burgonyaföldet elkezdte őriztetni a katonáival, erre persze mindenki arra asszociált, hogy egy értékes növényről van szó, és hirtelen nagy kereslet lett iránta. A kínai teaház:
Ez pedig a kastély a belvárosban:
Berlinhez közeledve a vonatról egy hatalmas szélturbina-parkra lettem figyelmes, kb 100-at számoltam össze. Most utánanéztem, és ennek a parknak a beépített kapacitása egyedül akkora (161 MW), mint az összes magyarországi szélturbinának a fele. De egész Németországra jellemző, hogy dugig vannak napelemekkel és szélturbinákkal. Hát ez a kép nem a legjobb :)
Napelem park a vasút mentén:
Aztán szeptember közepétől elkezdődött az eseménytelenebb része az ösztöndíjnak, és elkezdtem a kutatásom a lipcsei Biomasseforschungszentrum-ben.
A lakhelyem kívülről, de belülről is rendben van. Négyen vagyunk a lakásban, a többiek mind németek.
Egy átlagos hétköznap este ;)
Lipcse egy nagyon élhető város, van egy könnyen bejárható óvárosi része, és hatalmas zöld felületek, folyók. A németek csak kis Berlinnek hívják. Biciklivel egy negyed óra alatt nagyjából bárhova ellehet jutni. Bár a biciklivásárlás nem volt könnyű, innen kellett választanom :)
Néhány kép az óvárosról:
Népek csatája emlékmű, amely a lipcsei csatának állít emléket. Ez a napóleoni háborúk döntő ütközete volt:
Közvetlen az óváros mellett folyik a Elsterbecken, amelynek hatalmas zöld folyosója kettészeli a várost:
Egy a sok kanális közül:
A több, város melletti tó közül az egyik:
Kimentem egy RB Leipzig meccsre is. A csapat a másodosztály középmezőnyében szerepel, ennek ellenére 29 ezren voltak kint a meccsen... Összevetésképpen, az előző fordulóban az összes NB 1-es meccsre nálunk 18 ezren mentek ki. Egyébként a stadion vb helyszín volt 2006-ban (az egyetlen a volt kelet-német területről)
Csak hogy a menekültválságról is szót ejtsek. Minden hétfőn találkoznak a pályaudvar előtti placcon a menekültellenes és a menekültek jogaiért tüntetők, ahol rendőri felügyelet alatt nem éppen a legszebb jelzőkkel illetik egymást 1-2 óráig, aztán hazamennek. És ez így megy minden héten.
Azért szerencsére a lipcsei idő alatt is volt alkalmam ide-oda elmenni, például Rékához Ausztriába, ahol megcsodáltuk a dachsteini mészkőbarlangokat, illetve Hallstatt-ot.
Dachstein, Óriás Jégbarlang. A név magáért beszél :)
Mammut-barlang. Ebben a barlangban semmilyen mammut lelet nincs, a neve a méretére utal: a vezetett túra 2 km hosszú volt, de ha jól emlékszem 60 km hosszú az egész.
A kilátás a hegytetőről parádés volt. A vicc, hogy kb. mindenki úgy fotózkodott, mintha kristálytiszta idő lenne :)
Hallstatt tényleg nagyon gyönyörű, csak a sok ázsiai turista miatt lépni alig lehet, pedig Kínában megépítették a falu pontos mását...
A következő kirándulás helyszíne a Szász-Svájc volt, ahol az Elba mellett toronyként kiemelkedő homokkő-tornyok csodálatos látványt nyújtanak:
És itt tartunk most, folytatás lehet hogy következik.
